2009. november 3., kedd

"Úgy szeretném meghálálni" Kovács Kati

A mottót ez alkalommal K. Kati balladája szolgáltatja, aki a szagsajtó szerint a múlt héten az A38 at brillírozta szét a Qualytones nevű trendicsek retróbrigád kíséretében, fergeteges sikert aratva. Alkalmi szerzőtársam, D. Kristóf (speckó jedno) ezt az index tudósítása szerint úgy kommentálta, hogy "tele van energiával a nő, még messze nem Kati néni, és itt végre kiénekelhette, amit 40 éve az elnyomó rendszer nem engedett neki."
Geci rencer, kaptam fel a fejem, ezt a tinglitangli slágerparádét sem engedte! Csak tudnám mi volt itt negyven évig, valószínűleg Kex meg Kontroll Csoport folyt a csapból is. Egy biztos, én Kati (nem néni) példáján okulva nem várom meg a 40 et, mostmár talán nincs is nekem annyi, ezért kiskosztüm nélkül is kiénekelem azt is, amire a rendszernek sem tűrőképesége, sem igénye nincsen.

Legújabb segítőtársam ebben a sokoldalú Stremnitzer (huh..) Zoltán, aki nemcsak repülőgépet, villamost és LADÁT vezet de cirkuszban is fellépett már, ezek után nem is meglepetés, hogy felbukkant a Védett Férfiak környékén, ami jelenleg többnyire a Vágóhídat jelenti. Már három hete tartja melegen Viktor megüresedett székét, egyre nagyobb sikerrel. Zolival bonyolult neve ellenére jól ki lehet jönni, szimpatikus, nyugodt és jó kedélyű srác, dobolni is tud, ezért minden adottsága megvan hozzá, hogy hamarosan igazi nagypofájú, neurotikus, cinikus és pesszimista Védett Férfivá érjen. Ennek érdekében az alábbi tudatmódosító szerekkel kezeljük:
A jövő héten újra megpróbáljuk!

Nincsenek megjegyzések:

"Azt mondtam neked, és most már elhiszed: nem tart örökké semmi sem" Fonográf

Megvolt a 78. is, szokásos búcsúkoncert a Hunniában. Lemezbemutató a tervezettnél alig egy évvel később, de lemez nélkül.  A búcsút n...