2008. december 23., kedd

"Ő mutassa meg helyettem, ahogy mozdul bennem a lélek" -Quimby

A másik gitáros (második rész: modulációs effektek)

A modulációs effektek minden pedálbuzi szemeinek fényei. Ezek nemcsak laikusok számára is egyértelműen gazdagítják a hangzást, de szélsőséges beállítások segítségével egészen gyermeteg játékokra is alkalmasak. Egyszer Puchner Laci nagymamájának panellakásban baromkodtunk a pedálokkall, úgy este tíz óra és emelet magasságában. Laci nagyon büszke volt az új szerzeményre, egy pitch shifterre, amivel a gitárjából olyan templomi orgonahangokat csalt elő, ami Varnus Xavért is zavarba hozta volna. A botfülű felső szomszéd azonban a jogos elsimerés helyett ingerült radiátorkopogtatással válaszolt. Ma is előttem van Laci eltorzult arca, amint kitépi a pedálból a jacket, egy mikrofont dug a helyére, majd a pitch shifter minden potiját csutkára hajtva szorgitörp hangján üvölti a kelenföldi éjszakéba "Én meg egész nap hallgatom a kutyádat, KÖCSÖG!"

A pedálsort egy vintage Ibanez VH-10 nyitja, melynek különlegessége, hogy ilyet használt szinte minden korábbi gitártársam, először a fent nevezett Puchner Laci (Mono ), aki "makikaki" néven emlegette az effektust, majd Mohr Ricsi (Mokka) mellett John Frusciante is, Flea gitártársa, de ez egy másik ízeltlábú basszer, Bogár szívességéből gazdagítja ideiglenesen arzenálomat.

A VH-10 nem egy közönséges, barátságos hápogó,nem véletlenül John favoritja, mert éles, rikácsoló hangját mintha direkt funky metálra optimalizálták volna. Érdekessége még, hogy a legtöbb hápogóval ellentétben ez nemhogy elszívná, de kiemeli a hangerőt, így az utóbbi időben főleg szólókban használom, a közönséges diszkóvartyogást Géza Dunlop Cry-Babyje biztsoítja. A Jóbarát, a Little Wing, esetleg az Almodovar szólóiban használom, leginkább a hátsó (mély) traktusból enyhén kimozdítva, annak érdekében, hogy ne süketítse meg a húsgyári denevéreket.

Első és legkedvesebb effektem a Twin Peaksből ismert, Danelectro-DJ-5 típusú "tuna melt" fantázianevet is viselő mini tremolo pedál. Nemcsak azért szeretem, mert nagyon olcsón jutottam hozzá, de az excentrikus külső és a silány minőségű anyagok dacára tényleg jó hangja van, én legalábbis eddig ennél jobb tremolót nem találtam. pedig kipróbáltam egy párat, alaposan körülnéztem.
A tuna melt egyébként egy szendvics, mely kedvenc fogásom volt egykori munkahelyem, az East-West Business Center tetején azóta megszűnt New York Bagelben.
Mindig lesznek, akik "bársonyos csöves hangú" méregdrága tremolókról áradoznak, de szerintem nem érdemes komolyabb követelményeket támasztani, minthogy zajmentesen és hangerő veszteség nélkül, kontrollálható mértékben és tempóban tekergesse a volumét, és ez az apró és tetszetős kis játékszer ennek maradéktalanul megfelel. Egyetlen problémám vele, hogy a kis mérete dacára jelentős mennyiségű elemet zabál, ezért csak hálózatról érdemes használni, másrészt a törékeny fröccsöntött konstrukció okán nem merek rálépni, így az erősítő tetején trónol, így csak kézzel lehet működtetni. Ennek ellenére csak akkor válnék meg tőle, ha egy olyan erősítőhöz jutnék, amelynek fedélzeti eleme a tromoló, amit az olvasztott sajtos tonhalas elhelyezése és hangja így is kiválóan szimulál. tremolót az ahmatovában, a diplomata bluesban és néhány további, Viktor által "cukrászdai" gyűjtőnéven öszefoglalt dalban használom. A cukrászdai dalok hangzását egyébként nagy mértékben a Buena Vista Social Club-ból ismert nyugdíjas gitáros, Manuel Galbán hangzásvilága ihlette.

Katica kegyelméből Első Phaserem mindenképp említést érdemel, akkor is ha viszonylag keveset használom (azaz gyakorlásra, otthon) Az Ibanez PT-9 a TS-9 (ld alább) tesója,
és kortársa, mert szintén ezüstcimkés reissueról van szó. A Harmony Centralom (Bitter szerint szobagitárosok gyülekezete) elég szélsőséges véleményeket lehet róla olvasni, sokak szerint ez a világ valaha volt legjob phasere, mások alig észrevehető színezetről és szerény eszköztárról keseregnek. Egyik sem igaz, énszerintem ez pont tudja azt a funkcionalitást, amit egy phasernek kell, nem különösebben jól, nem is rosszul - kicsit jellegtelenül- emellett rendelkezik némi extrákkal, amelyek megnövelik a használhatóságát. Az egyik ilyen, hogy a világ összes phaserével ellentében, ez kiemeli a hangerőt, így háttér bugyborékolás mellett különösen jól használható torzitott szólók felhangjainak dúsítására. Emellett egyáltalán nem nagy baj az, hogy a klasszikus phaserek (MXR, smallstone) néhány bedrótozott jellegzetesen hantározott hullámformája helyett viszonylag finomabb beállíások is elérhetők. Ökörködésnél az ember könnyen kihajtja a potikat, valami határozottabb effekt reményében, de a gyakorlatban, dinamikusabb játék mellett ezek a finomabb beállítások jobban használhatóak. A "feedback" kontroll szintén nem gyakori a phasereken, de előfordul. A gluggyogó alaphnagot követő jellegzetes, hullámzóan fütyülő felhang erőssége állítható vele, a nagyobb tudományos fantasztikus hatás érdekében. A feedbacket csak a csillogó kutyában használom, emelett a vakszerencse a kezembe juttatott egy eredeti, vintage Electroharmix EH-4800 Smallstone phasert, amely lassanként kiszorítja az ibanezt, amelyet a nagyobb színharmonia érdekében a tubescreamerrel, a Smallstonet pedig a Bluesbreakerrel dúsítom.Sohasem hittem benne, hogy a vintage effektek jobbak, mint az újak.Ha egy cseppet is hiszünk a technológia fejlődésben, könnyen belátható, hogy ezeknek rosszabbnak kellene lenniük. Egyébként is mit jelenthet a jóság egy bugyborékoló hang esetén? Akit érdekel ez a kérdés, kielégítő magyarázatra tehet szert, ha meghallgatja az itt említett két phasert egymás után. Mí az az Ibaneznek kétségkívül olyan hangja van, mint egy phasernek, szabályozhatóan kicsit vagy nagyon olyan, addig a Smallstone-ból meleg, öblös, és természetes, kiszámíthatatlanul pulzáló, forró lávát idéző hang ömlik elő, ait nem is nagyon lehet kontrollálni. A gomb forgatásával mindig egy kicsit más lesz, a "color" kapcsoló jelentősen megváltoztatja a hangot, de hogy hogyan, azt talán valóban csak színekkel érzékeltethető. Color 1 a mély narancsárga és bíborvörös árnyalatokat úsztet egybe, míg color 2 egy hidegebb és kontrssztosabb kékből lilába úszik át. Néha úgy érzem, nagy szerencse, hogy ezt nem olvassák elmeorvosok (sem).
A phasert több dalban, a balladákban általában némi delay kiséretében (szemét, little wing, újabban diplomata) , rockerekben( a hét, a sátán füreden) torzítóval, míg az egzotikus hajékonyban delayel ÉS torzítóval használom. Jé, majdnem minden dalban van phaser. Tisztára mintha a hetvenes években élnénk. (ajánlott irodalom: Rolling Stones: az egész Some Girls, vagy J.J. Cale: Sensitive Kind, Closer to you. Megemlítem, hogy phasert elsőként a Sátán Füredenben használtam, azzal a céllal, hogy Szörényi hangzását rekonstruáljam. Később, amikor volt szerencsém a Kisstadion beli koncertjük előtti próbán részt venni, rájöttem, hogy Szörényi semmi más effektet nem használ, mint a Roland Jazz Chorus erősítő fedélzeti chorusát, és időnként egy Cry Babyt.

A Smallstone után jöjjön egy másik EHX termék, legújabb szerzeményem, a talányos nevű Doctor-Q (courtesy of Katica). A doki az első enevelope followerek, más néven auto-wah pedálok közül való, azt tudja, hogy nem kell taposni semmit, a pengetés erőssége szabályozza a hápogás frekvenciáját. Erősebb pengetésnél éles torokhangokat hallat, halkabban pedig gyomorból küldi a mélyeket. Wah pedálokkal, általában kétkezi rockmunkások taposnak fáradhatatlanul, míg az envelope follower a laza mozgású, unott képű, jerseygarbós funkerek elmaradhatatlan társa. Nehezen tudnék konkrét példákat sorolni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a korszak számos méltán feledésbe merült vizuális szemete melett egy ilyen vartyogott a San Francisco utcáin sorozat főcímében is. Mielőtt bárki kérdezné, egyetlen dal miatt csaptam le rá, Michale Douglas egykori csataterétől ne is olyan messze, éppen Californiában, amelynek a címe Édes az eper, bár mostanában kicsit megkeseredett.

A visszhang az effektek királynője: ha nem találták volna fel a pitch shiftert és a hupikék törpikéket, ma is boldogan visszhangoznánk a hungarista blogger kollegám által ellopott koponyájú sakkozó szavait: kedvesss elvtársak-sakk-sakk-sakk-matt....A magmafajta a visszhanggal egy feledésbe merült Tihanyi élmény után évekkel, közvetlenül digitális, hossazn tartó és repeptitív formában találkozott először, naná hogy Puchner Laci nagymamájánál. Akkor volt divat a soft-rocknak nevezett irányzat, ami digitális visszhnag nélkül valószínűleg meg sem született volna. A hosszú lecsengésű, repetiív digoitális visszhang sehol sem annyira adekvát, mint egy kihalt kőbányában lenyugvó nap sugára által borzolt szőrös mellkassal elkövetett kemény, de érzelmes gitárszóló végén, közben, de túlzásba vitel esetén olyan hatást keltve, mintha már előtte. Pedig ennek is csak az a titka, mint bármi másnak: nem kell túlzásba vinni. A legjobb, ha egyenesen analog delayjel kezdünk, csak ennek az a baja, hogy most divatos és ezért qrva drága, másrészt korlátozott a késleltetési idő. Megmondom az őszintét, mi bajom lehet belőle: igazi analog delayt még csak lemezen hallottam, pl a Rolling Stones Tatoo You albumán dögivel, vagy az erre erősen hajazó "Laugh I nearly die" rifffjében. ennyiből megitélve az analog delaynek olyan hangja van, hogy a megpengetett alaphangot rövid időn belül egy hasonló, lehetőleg halkabb és kevés számú hasonló követi, úgy, mintha a tihanyi visszhang dombon gitároznánk 1976-ban, amikor az még igazoltan működött. A másolatok hangerejét és az ismétlések számát kicsire állítva pontosan ezt tudja az Ibanez DL-10 ez a korai digitális delay is, mely jó referenciákkal rendelkezik ezen a téren. Amennyiben ennél fejlettebb delayünk van, érdemes a késleltetési időt is redukálni, itt ez nem szükséges, mert annak maximális beállítása sem nagy. Kíséretre többynire phaserrel együtt használom, ettől csinlingelősebb, fátyolosabb hangzást kapok (pl Szemét, Little wing) míg szólóban némi kopresszorral megerősítve nagyobb hangsúlyt ad a a kezdőhangoknak (pl a Sátán Füreden, Hajlékony).

2008. december 22., hétfő

"You know you done me wrong baby and you'll be sorry someday" B.B. King

Karácsonyi próba, 2008 december 22., Vágóhíd
FA: ének/gitár KG: gitár SB: bassz DV: dobok
  • Esemény után (FA/KG/DV)
  • Apának jó
  • Kész átverés
  • Méregkeverő (szöveg nélkül)
  • Hajlékony
  • Szemét
  • A Sátán Füreden (új szólókkal)
  • Almodóvar
  • Thrill is Gone
  • Jóbarát
  • Osztálytársam
  • Keserű eper (FA/DV)
Családias hangulatú, jól sikerült ünnepi kolbászolás a húsgyárban. Találkozunk 2009.-ben (január 5., hétfő 20:00h)

2008. december 16., kedd

"Before the poison I'd laugh out loud" Marianne Faithfull

2008. december 15., hétfő, Vágóhíd
FA: ének/gitár, GG-ének, vokál SB: bass DV: dobok

ennek már két napja, lássuk mi volt:
  • osztálytársam
  • dead flowers (stones)
  • rémálom a kádban
  • kész átverés
  • csillogó kutya
  • diplomata blues
  • békés express blues (Berki Tamás)
  • esemény után
  • apának jó
  • a hét
  • méregkeverő (szöveg nélkül)
Viktor és Bence hozták a formájukat, Ella és én(A) gyengélkedtünk, amint ebben a szokásos éjszakai franzstadt-újpest rallyn jól egyetértettünk. Valójában jó volna egyszer az életben DÉLELŐTT próbálni, nem hétfő éjjel, teljesen szétesve, dehát ez keresztülvihetetlen ennyi elfoglalt biznisz és femilimen között. Ellát itt nem is ostoroznám tovább, a húsgyárban is elszaladt velem az a türelmetlen ló, szerencse, hogy Viktor a tőle megszokott diplomáciai érzékkel ellán-pontozott, különben megint kereshetnénk a blogjában...












Legyek önkritikus: a pedálmánia önmagában is kezd kórossá válni (erről majd külön post), ezt a méregdrága Fender-modellező-Bossot, vagy Boss modellező Fendert megvenni is bűn volt, de az hagyján, a húsgyárba lehozva és a zoommal (istenem a zoommal! de késésben voltam) kiegészítve durva digitális keveréket alkottak, amire ráment majdnem az egész próba, szépen dúsítva Ella szakdolgozatban megfáradt hangszálai által generált kakofóniát...
A dalokról egyesével most nem, szerencsére nem vettük fel, tehát nyilván mind atomállat volt, az tény, hogy Gejza nélkül a darálás sem az igazi, de a végére majdhogynem összedzsemmeltünk egy egész jó kis groovocskát. Egyelőre "méregkeverő" a címe, mert Ella kitalálta, hogy legyen már egy nauta ami a mérgekről szól, mint a szakdolgozata, és akkor az, amelyik előbb elkészül, lehetne a másiknak a mottója, és végülis miért ne...



A

2008. december 12., péntek

"Én már nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek" -Quimby

a másik gitáros (első rész: dinamikai effektek)

Aki Jimi Henderixnek Roger Mayer, Lou Reednek Pete Cornish, az nekem Katica és a férje, Zsolt, azaz tőlük származnak azok a kütyük, amiket a koncerteken a gitárom és az erősítő közé kötve taposok. Valójában az említett sikeres kollegáktól eltérően ezeket előzetesen én válsaztom ki ebayen, mielőtt Zsolt bőröndjében az újvilágból a régibe érkeznének, de a párhuzam ezen kívül egyáltalán nem túlzó. Zsolt már több kiló, számára és a vámosok számára ismeretlen funkciójú vasat hazacipelt, amire Roger Mayer sohasem lett volna hajlandó, akkor sem, ha tudja milyen sokra viszi Jimi.

Jiminek is megvoltak a segítői nyilván, de nem hiszem, hogy valaha is olyan kemény helyzetbe kerültek volna, mint amikor a "compressor-sustainer" feliratú roszdás, nehéz vaskockát az éber biztonságiak detonátornak vélték. A rettenetet keltő doboz előkerült végül, és alapjában véve valóban detonátronak, azaz szólókiemelésre használom. Különlegessége, hogy valószínűleg a Fender egyetlen olyan fennmaradt kompresszora, amely nem tűnt el a világ valamelyik repülőterén. Emellett ritkán egy szintén vintage

Yamaha CO-1 kompresszort is használok, ennek szép hangja van de sajnos kompresszortól szokatlan módon zabálja az elemet. Másik hibája, hogy susteinerként a fendertől eltérően igazán nem használható, inkább a countryhoz vagy a rockabillyhez nélkülözhetetlen határozott, pengő kezdőhangok hangsúlyozása az erőssége, ezek a hangok viszont sajnos a Védett Férfiak zenéjében egyelőre határozottan nélkülözhetőek, így e rtika, műszakilag és használhatóság szempontjából is igényes darab, elsősorban a könyvespolc dísze marad.


Nagyteljesítményű csövek híján gondoskodnom kell arról is, hogy dinamikusabb játék esetében a túlvezérlésből adódó kellemes, bizsergetően meleg hangokat produkálja az erősítőm.
Erre a célra eddig nem találtam jobbat, mint a Marshall Blues Breaker pedálját (nem taiwani, az eredeti angol). A Stoned gitárosának bigyói között láttam ilyet, kipóbáltam, megtetszett, és én is kerestem magamnak egyet. Nem bántam meg, a bluesokon kívül minden olyan dalban ezt használom, ahol a tisztánál kicsit karcosabb, erőteljesebb hangot szeretnék további effektekkel dúsítani, pl phaserrel a hétben vagy a tremoloval a diplomata bluesban.

Egyetlen hibája, hogy annyira sima, kellemes hangja van, hogy néha már ki sem akarom kapcsolni, vagy szeretnék valami ércesebbet hallani. Na ilyenkor ugrásra kész az

Ibanez Tubescreamer 9, ami viszont már ismét Katica érdeme. Nehezen barátkoztam meg ezzel a pedállal, ami szobagitáros sznobok és fotelrockerek vitrinjének díszhelyén szerepel, különösen, ha feketecimkés, és nem siralmas ezüstcimkés reissue, mint az enyém. Valójában a TS-9 is ócskavas az egyetlen eredeti TS-808-hoz képest, de vannak olyan igénytelen gitárosok, mint a néhai Steve Ray Vaughan aki a TS-10-et sem rejti véka alá. Steve okai számomra ismeretlenek, de a Diniét kipróbáltam, és úgy találtam, hogy tök ugyanúgy szól, mint az én TS-9-em (sőt, khm, talán valamivel jobban, de persze ez hülyeség, nem lehet) ezért a magyar Keeleyhez, a moddoló mágus Eldzsihez fordultam segítségért. Eldzsi keményen dolgozott a projekten, egyebek mellett a vezérlő chipet kicserélte egy másikra, így a specifikáció már hajszálra ugyanaz, mint a legendás TS-808-én, nem mellesleg, fotlrockerek számára világos, hogy ez más lett, mint volt, mert a korábbi piros helyett a led kéken pislákol a sötétben, ahogy a képen is látható. Emellett a Eldszi kezelése óta tisztább, melegebb hangot produkál, finomabb állítási lehetőséggel a kisebb torzítású tartományban. A legnagyobb előnye ennek a pedálnak, hogy határozott, erőteljes effektet biztosít, miközben az eredeti gitárhang dinamikáját és színezetét megtartja. Szemben a bluesbreakerrel, ami egy finom, csöves jelleget ad az alaphanghoz, a tubescremer azt változatlanul hagyja, és miközben egy durva, de transzparnes textúrát pakol rá, megtartja annak dinamikáját.

Valójában most kezdek rákapni eennek a dinamikának az ízére: olyan, mintha egy túlvezérelt akusztikus gitáron játszanék. Az újabb dalokban, mint az apának jó, almodovar, vagy az esemény után, kizárólag a tubescreamert használom.

2008. december 11., csütörtök

"heard the diesel drumming all down the line. Oh, heard the wires a humming all down the line" Stones

the drums

Zenetanárnőmtől, Jutka nénitől egykor azt tanultam, hogy a sok csillogó villogó japó és amerikai ketyere, mint a Tama, a Ludwig vagy a Yamaha csak múló divat, huilgántempó, néhány nagyságrenddel lemaradva követve a jósági listán a a dobok királyát, a Premiert. ("a prömiert" Ez a kérdés cintányér ügyben fel sem merült nála, mert kizárólag a "svejci" Paiste márkát ismerte, Zidijan, Istambul, és más tötök édességek nála nem jöttek szóba. Sajnos sosem tanultam meg annyira dobolni, hogy ezt a gyakorlatban ellenőrizzem, de ha Jutka néninek igaza volt, Viktor mélységes tisztelet érdemel, amiért nem ismer kompromisszumot: Felszerelése a színpadképünk leglátványosabb elemét képezi. Nemcsak a vörös mahagóni színű Premier dobok és a srága Paiste cintányérok miatt, de azért is, mer az összeszerelésükhöz szükséges állványoklat gondos gazda módjára számtalan kalapdobozban, és egy koporsóban tartja.

the bass

Erről nem is tudom, hogy jogom van e írni, hiszen állítólag nem is hallom a basszushangokat, mindenesetre ezeket hallom, mert egy szaratov hűtőszekrény méretű bivaly ládából jönnek, egy Hartke nevű hideg és humortalan német gép küldi őket,
ezért ha koncerten rossz helyre állok, behorpadt hátamat csak Paul Gaugain modelljei tudják kiegyenesíteni együtes erővel (pl Thaijola, Németvölgyi út 91. ajánlott!) Benedek új zenekarhoz mindig új hangszert szerez be, ezeket "lécnek" hívja, szerencsére nálunk csak a Jazz Basset villogtatja, a mostnában divatos 5 húros marhaságokkal még nem hozakodott elő.

egyik gitáros

Vitán felül Gézának van a legfurcsább felszerelése a világon. A mehikói stratót tőlem vette, abban hiba nincsen. A próbákra is magával hurcolja csilingelő hangú ékszerdobozát, egy 65 wattos Fender princetont, dicséretes, semmi sem pótolja a jó kis hazait. A Princeton tetejére próbán csak egy effekt racket pakol, koncerten viszont egy brutális, csöves Marshall fejet, aminek gyönyörű hangja van, de hiába könyörgünk, hogy vegyen hozzá egy normális ládát, nem, kapaszkodj, mert ilyenkor a Princeton a láda! Ijesztően néz ki a konstrukció, de meg kell hygni, jól szól. A rackből Géza szerintem csak torzítót meg plate reverbet használ - utóbbit úgy kell elképzelni, mintha a legváratlanabb pillantban fejedre öntenének egy vödör jégkockát. Mindennek a tetejében a szólókat Cry Babyvel ríkatja meg Géza.

2008. december 10., szerda

"Time you enjoy wasting, was not wasted". John Lennon

Terveink szerint 2009 elején stúdióba vonulunk, hogy újra megörökítsünk néhány dalt, kiegészítednő az előzőeket egy albumra. Hogy azzal az elbummal mi lesz? Kiadja e valaki, esetleg mi magunk, ez még a jövő zenéje, hahaha....ennek ellenére megcsináljuk, mert talán egyszer kizárólag ezek a felvételek jelentik majd 5-10-15 éves (kinek mennyi, és még nincs vége) zenés-zajos tevékenységünk egyetlen maradandó produktumát.

Most csak az biztos, hogy 5 dalt már felvettünk sikeresen 2006 ban, szerencsére ezeknek a masterei is megvannak, így akár újra is keverhetjük, remixelhetjük, Ellásíthatjuk őket, mittudomén.
  • Finnugor Vámpír (2006)
  • Anna ahmatova (2006)
  • Szemét (2006)
  • Diplomat Blues (2006)
  • Dögös ötös (2006)
Néhány dal a Férfiak és András egyéb korábbi jó minőségű felvételeiből esetleg használható,
de sajnos ezeknek a masterei nincsenek meg
  • Geometria (2003)
  • Kész átverés (2003)
  • Rémálom a kádban (2005, határeset)
A Férfiak és András korábbi rossz minőségű felvételei sajnos használhatatlanok, ezeket maximum bonusként mellékelhetjük, ha van mihez:
  • A Sátán Füreden (2003)
  • Hajlékony (2003)
  • Nagy csapat (2005)
  • Őszi kikelet (2002)
  • Osztálytársam (2002)
Egyáltalán nincsen felvéve az ezeréves régebbi dalok közül
  • Csillogó kutya
  • Jóbarát
Az utóbbi két évben született dalok, ezeket mindenképpen érdemes lenne felvenni, hiszen most élünk:
  • Almodovar (2008)
  • Esemény után (2007)
  • Apának jó (2008)
  • Édes az eper (2008)
A fentiek figyelembevételével adódik a kérdés, hogy melyik lesz az a négy, uszkve öt dal, amireelköltjük nehezen kuporgatott pénzünket, annak érdekében, hogy az elérhető legnagyobb (eszmei) értéket képviselje szerzőnk és zenésztársai alkotó tevékenyéségének mementója?

2008. december 8., hétfő

"Fly on, little wing" -Jimi Hendrix

(5 p 40 mp - Borinak, a negyedikre)

Well she's walking through the clouds
With a circus mind that's running round
Butterflies and zebras
And moonbeams and fairy tales
Thats all she ever thinks about
Riding with the wind.

When I'm sad, she comes to me
With a thousand smiles, she gives to me free
It's alright she says its alright
Take anything you want from me, anything
Anything.

Fly on little wing,
Yeah yeah, yeah, little wing

(J. Hendrix, 1942-1970)

"Out across the endless sea I would die in ecstasy..." Norah Jones

2008. december 8.-i próba, Húsgyár
(FA-ének/gitár, KG-gitár, SB-bass, DV-dobok, GG-ének/vokál)

  • Csillogó kutya 2x
    András szólójában zavaró mellényúlások, amelyeket másodszori nekifutásra sem sikerült javítani. Az újrajátszásnál, amikor András a megbeszélt második helyett az első szólóját kezdte játszani, a zenekarnak fogalma sem volt hol vanm és alig tudtuk levezetni a dalt.

  • A hét (2x)
    Ella a szokásosnál fáradtabb, a szövegre nem emlékszik és a papírjai nincsenek itt, így ismét (negyedszer) elmarad a felelgetős verzió. viktort rajtakaptuk, hogy blöfföl: metronómmal gyorsabb lett a tempó (85) Kértük Viktort, hogy tegye közkinccsé a dalok tempóit, gondolkodik rajta. András
    karácsonyra lapozható repertoárt ígért mindenkinek.

  • Little Wing (Hendrix)
    Benedek a H-ra és C-re váltásokat keverte, a dobbal és a gitárokkal nem volt probléma, András néhény kisebb melléfogásától eltekintve. Szépen játsszuk ezt a dalt, nincs okunk szégyenkezni, a koncertműsorból mégis mindig kimarad, mert "Túl sok lassú van" (Géza)

  • Hella (aka Hey, Joe Hendrix/Hobo/Vf) 2x
    A hey joe feminista verziója, Ellával a címszerepben. Géza szépen szólózik,
    a dal nem bonyolult, de "sokan játsszák ezt rajtunk kívül nagyon jól, ha eljátsszuk, pontosan le kell szedni" (Benedek) Úgy látszik, Benedeken kívül még senki nem szedte le: házi feladat mindenkinek a saját részét és a szerkezetet tanulmányozni (Hobo Blues Band verzió)

  • Diplomata blues 2x
    Többen halkan jeleztük, hogy ebben Ella Alexához hasonlóan újabban áriázik, és helyenként hamis (Géza, András), de aztán bocsánatot kértünk, Alexától ezúton kérünk elnézést. Az első refrén után viszont Ella a kör felénél szállt be, de a zenekar szemrebbenés nélkül követte, ez profi!

  • Esemény után
    Úgy tűnik, hibátlan, mindenki nagyon elégedett, élőben is jól szokott sikerülni. Refrénben a dupla sorokra (vegye már be) az énekeseknek oda kell figyelni, néha kimarad

  • Hajlékony 2x
    Elsőre metronóm nélkül nagyokat hullámzott, de mégis kezd működni. Metronómmal is zökken néha Benedek elkésett váltásainál. "Jó ez a szám" (Géza) Érdekesség, hogy amíg ezt próbáltuk a szomszéd teremben gyakorolt a dal egyik társszerzője, Hollósy Bálint új zenekarával.

  • Almodóvar 2x
    A zenekar több tagja szerint húzni kellene a szövegből, de ez nehéz lesz, mert a történet így kerek. Géza szerint a verzék hangszerelése nem megoldott "túl sok". Szerkezetileg szerintem rendben van a dal, a hangszerelést stúdióban is lehet finomítani zongora, esetleg latin ütősök bevonásával (András)

  • Born to be wild (steppenwolf)
    András kezdeményezésére, a "Leningrad Cowboys Go America" c. film hatására. A zenekarnak nem jött be.

  • Édes az eper (FA+GG) 2x
    Ella és András duóban: a verzék első két sora suttogós/beszélős, a második kettő két szólamban lenne jó

  • Don't know why (FA+GG) (N.Jones)
    Ketten, metronómra. Ella hajlamos elsietni, tempót meg kell nézni.

next: december 15, hétfő 20:00-22:00


2008. december 3., szerda

"Whatever may come, the world keeps revolving" Miss Shirley Bassey

Így nézett ki 2008 a banda szemszögéből:

Januárban Viktor visszavonult, Ella eltűnt. A hónap nagyobb részében dobost kerestünk, hat versenyzőt meghallgattunk eredménytelenül.

Februárban folytatódott a doboskeresés, a hónap elején András egyedül játszott a Deja Vu-ba meghirdetett koncerten. "Saját termés" c. akusztikus műsorát mutatta be mint Védett Fábián ®

Márciusban András Fodor Balázzsal koncertezett a Bem moziban, Védett Férfiak® ultralight néven.

Áprilisban nem történt semmi, ami a zenekar szempontjából lényeges, egyébként nagyon is történt.

Májusban összeborultunk Viktorral, aki újra a zenekar tagja lett.

Júniusban és júliusban szintén egy-egy próbát tartottunk, ezeken jobbára András új dalait gyakoroltuk.

Augusztusban újabb próba, majd András Kapolcson, a Bűvészetek Völgyében játszott Balázzsal (Védett Férfiak® UltraLight).

Szeptemberben próba a férfiakkal, majd UltraLight örömzene Balázs lakásán az Orfeusz Pubban tartott nemkoncertjét követően.

Októberben zenekari próbák a Vágóhídon, koncert és stúdiótervek, kapcsolatfelvétel Ellával.

Novemberben próbák Ellával, majd két nap híján egy évvel az utolsó közös koncert után, visszatérés a Deja Vu klubban.

Akkor innen folytatjuk.







2008. december 1., hétfő

"Hey, Joe, where you gonna run, where you gonna run to" -Jimi Hendrix

2008. december 1.-i próba, Vágóhíd
(FA-ének/gitár, KG-gitár, SB-bass, DV-dobok)
  • konci megbeszélés
  • Geometria (superfly version)
  • Átverés 2x
  • Little wing (hendrix)
  • Thrill is gone (bb king)
  • Apának jó 2x
  • Almodóvar 3x
  • Zuhanórepülés 3x (Sziámi)
  • Békés express blues (Berki T.)
  • Hajlékony 2x
  • Hey joe (Hendrix/Hobo)
  • Jóbarát 3x

"Azt mondtam neked, és most már elhiszed: nem tart örökké semmi sem" Fonográf

Megvolt a 78. is, szokásos búcsúkoncert a Hunniában. Lemezbemutató a tervezettnél alig egy évvel később, de lemez nélkül.  A búcsút n...